Csaholc község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.
Szomszédai: észak felől Kölcse és Sonkád, kelet felől Túrricse, dél felől Kisnamény, nyugat felől pedig Vámosoroszi. Közigazgatási területe északkeleti irányból Tisztaberekhez tartozó határrészekkel érintkezik. Maga Tisztaberek település azonban távolabb fekszik, még Túrricsétől is délkeletre.
Csaholc és környéke ősidők óta lakott helynek számít, környékén késő bronzkori leletek (sarló, karperec, lándzsa, tokos-balta, kard, csengődísz, bronzöv-töredék) kerültek elő.
Már a 14–15. században jelentős község volt. Nevét 1418-ban Chahowcz, 1446-ban Chaholcz, 1462-ben Chahocz alakokban írták.
A település ősi földesurai a Matucsinayak voltak, 1387-ben azonban hűtlenség miatt birtokaikat a Rozsályi Kúnok, Báthoryak és a Szántai Petőfiek kapták, kikről aztán az egész birtok leányágon a Báthoryakra szállt. A Matucsinayak 1395-ben birtokuk egy részét újra visszakapták, de 1436-ban újra hűtlenségbe estek, ekkor az ő részük is a Báthoryaké lett. 1425-ben Báthory István asztalnokmester (később országbíró), Rosályi Kún László és Jakab Matucsinay Domokos és Miklós birtoka lett, s ugyanekkor határát is megjárták, s külön-külön megjelölték határneveit is: Gymszomoga erdő, Esztergant-erdő, Kerekrakattya-hely, Kalna-bokor hely, Formasrakattya, Karthon-erdő, Domankus földe, -pataka forrás, Maythapataka erdő, Sárvyze folyó elnevezésekkel.
A 16. században a Báthoryak mellett a Rozsályi Kúnok és a Drágfiak birtokosok a településen.
A 17. században nagyrészt a Rozsályi uradalomhoz tartozott, melyre 1652-ben Rosályi Kún István új királyi adományt nyert rá. 1662-ben a falu református templomában tartották a megyegyűlést.
A 19. században a Darvay, Morvay, Gáspár, Domahidy, Ajtay, Simándy, Kállay, Végh, Radnóczy, Istvándy, Német, Ernyey, Csakay, stb. családoknak volt itt része. A 20. század elején az Isaák és Vállyi családok voltak a birtokosai.
A falu lakosságának fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság. A rendszerváltás előtt itt működő termelőszövetkezet az idők folyamán részvénytársasággá alakult át, s ma a legnagyobb munkáltatók közt tartják számon. Az itt működő volt állami gazdaság területén pedig szabadtartásos szarvasmarhatenyésztés folyik, mely szintén több helyi lakosnak biztosít munkát.
A falu infrastrukturális ellátottsága folytán az ivóvíz a lakások 80, a gázellátásnál 52, a szennyvízvezeték a lakások 43%-ánál van kiépítve. A telefon, kábeltelevíziós szolgáltatás ugyancsak biztosított a településen.