Hogy pontosan mikor alakult meg az első református gyülekezet a Németiben, erre nézve nincs konkrét adatunk. Az viszony tény, hogy Szatmár és környéke nagyon korán befogadta a reformáció tanait. Ennek konkrét bizonysága az a tény, hogy Szatmárnémeti közelében, Erdődön, 1545 – ben már protestáns zsinatot tartottak. 1554-1555 – ben újabb zsinatokat tartottak Óváriban, majd ismét…
Adorján (románul Adrian) falu Romániában, Szatmár megye északi részén, Sárközújlaktól északra. Adorján az Árpád korban már ismert település volt, akkor Szent-Adriánnak nevezték. 1262-ben V. István király Adorján földjét elcserélte az ugocsai Gewdin villáért Nedével, a Gewdin nemzetség ősével. Adorjánnak ekkor már egyháza is volt. A falu később az Adorjányi családé lett, mely rokon volt a Meggyesi Morócz családdal. 1413-ban Adorjányi János szerződésben állapodott meg vejével arról, hogy ha neki…
Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délre fekszik. A falu Szatmár városától mindössze másfél kilométerre található, Szatmárpálfalva községéhez tartozik még másik négy kisebb településsel: Ombod, Pettyén, Hirip és Oroszfalva. A Szamos bal oldali partján helyezkedik el, és egyetlen országúttal közelíthető meg. Az országút talán Amac egyik jelképe is lehet akár, hiszen a megyében az egyedüli ilyen út, amelyiken egy kilométeren belül 7 kanyar található. A falu történelmét illetően sok…
Apa (románul: Apa) falu Romániában, Szatmár megye délkeleti részén, Szinérváraljától északnyugatra a Szamos mellett. Apa és környéke ősidők óta lakott hely, határában kő- és bronzkori leleteket találtak. A község neve már a 13. században feltűnik az oklevelekben. Nevét az Apa nemzetségtől vette, melyet 1298-ban birtokosaként említenek. Később a meggyesi uradalomhoz tartozott. 1414-ben Miklós és János, a meggyesi bán fiai vannak említve. 1492-ben iktatták be itt Meggyesaljai Mórocz Istvánt és…
Aranyosmeggyes (Aranyosmedgyes, románul: Medieșu Aurit) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében. Határa jelentős régészeti lelőhely. A Șuculeu határrészben a bronzkorból a felsőszőcsi kultúra gazdag leletanyagát tárták föl, szépen díszített kerámiaedényekkel, az 1–4. századból pedig egy fazekasműhelyt. A medgyesiek 1271-ben V. Istvántól kaptak hospesszabadságot. Várát és a hozzátartozó uradalmat (amelyet később szinyéri uradalomként is emlegettek) 1280-ban a Pok nembeli Morócok szerezték meg. A 15. században mezővárosként említik. 1500 körül ferences kolostora és a 16. század…
Atya Szatmárnémetitől északnyugatra, a román-magyar határ közelében, Nagypeleskétől délre fekvő település. A települést a korabeli oklevelek 1462-ben említik először, nevét ekkor Athya alakban írták. A falu az Atyay nemzetség ősi birtoka volt. 1445-ben az Atyay család kihalása után, a birtokot Bornemisza Boldizsár és Kusalyi Jakcs Mihály örökölték. 1524-ben a Kusalyi Jakcs család kihalta után Atyát Drágfi János kapta meg királyi adományként. 1550-ben Rosályi Kún László is részbirtokot kapott itt, mely még az 1600-as években is…
Avasújváros (románul Orașu Nou, korábban Ioarăș) település és községközpont Romániában, Szatmár megyében, az Avasság központja. Az Avasság központja már a középkortól, s a környék legnagyobb és legjelentősebb települése a Tálna patak mellett. Avasújváros már az 1400-as években jelentős település volt, nevét ekkor Wywaros-nak írták. 1422-ben Újvárossi János és Dienesé, később Szinérvárához tartozott, és a meggyesi uradalom részeként annak sorsában osztozott. A település ura a Meggyesaljai Mórocz család volt, majd a család kihalta után…
Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északkeletre. Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település. Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt. 1378-ban Simon özvegyéé lett. 1392-ben határát megjáratták Vasvár felől. 1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta. 1433-ban a Móroczoké,…
Botpalád Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében fekvő gyöngyszem. Érintetlen természeti környezetben fekvő kistelepülés. A fellelhető iratok szerint már az 1400-as években említést kap. Botpalád Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében fekszik. Neve, a Bot személynév, talán a magyar bot főnévből alakult ki a palád viszont a Pala személynév -d képzős származéka (bár erre léteznek más magyarázatok is). Híres,…
Csaholc község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Szomszédai: észak felől Kölcse és Sonkád, kelet felől Túrricse, dél felől Kisnamény, nyugat felől pedig Vámosoroszi. Közigazgatási területe északkeleti irányból Tisztaberekhez tartozó határrészekkel érintkezik. Maga Tisztaberek település azonban távolabb fekszik, még Túrricsétől is délkeletre. Csaholc és környéke ősidők óta lakott helynek számít, környékén késő bronzkori leletek (sarló, karperec, lándzsa, tokos-balta, kard, csengődísz, bronzöv-töredék) kerültek elő. Már a 14-15. században jelentős község volt. Nevét 1418-ban Chahowcz, 1446-ban Chaholcz, 1462-ben Chahocz alakokban írták.…
Császló község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Császló Magyarország legkeletebbi szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye aprófalvas térségében, a Szatmári-síkon fekszik. Távolsága Budapesttől közúton 321, Nyíregyházától 93 kilométer. Szomszédai: északkelet felől Gacsály, dél felől Csengersima, délnyugat felől Csegöld, nyugat felől Jánkmajtis, észak-északnyugat felől pedig Kisnamény. Az Árpád-kori falvak szerkezetét, így Császlóét is alapvetően meghatározta természeti környezete. Általában állóvíz vagy vízfolyás közelében, de árvízmentes magaslaton létesültek. A település és környéke ősidők óta lakott hely, környékén egy földvár maradványai láthatók. Ásatási leletek…
Csedreg település Romániában, Szatmár megyében. Halmitól 5 km-re nyugatra fekvő település. Csedreg Árpád-kori település. Nevét 1215-ben említette először oklevél egy idevaló poroszló Cheydreh Iano nevében. 1319-ben Chudrug, 1348-ban Cedrek néven írták. 1271-ben V. István király Fehér Jan kereskedőnek adományozta, mert az sokszor segítette pénzzel és fogságot is szenvedett miatta. Ezt az adományozást IV. László király is megerősítette. 1428-ban Drág vajda fiai: György és Sandrin átiratják IV. László király Csedreg (Heydreh) birtokra vonatkozó oklevelét. A 20.…
Csengerbagos (románul Boghiș) falu Romániában, Szatmár megyében. A település ősidők óta lakott hely, itt őskori leletek is kerültek már felszínre. Csengerbagos a Kaplon nemzetségbeli Bagossy család ősi fészke. E család 1354-ben pallosjogot nyert I. Lajos királytól, melyet Zsigmond király 1395-ben megerősített és 1409-ben a Vetéssy család számára is kiterjesztett. A település neve írásos formában 1306-ban fordul elő egy királyi adománylevélben, melyben a községet és a hozzá tartozó uradalmat örökös hűbérül a Bagossy család kapja,…
Dabolc, Halmi községhez tartozó falu. Halmitól északkeletre fekvő település Szatmár megyében. Dabolc nevét 1323-ban említette először oklevél Dabouch néven.1348-ban Dabolch, 1431-ben Dabocz néven írták. 1431-ben Daboczi Nagy Jakab nevét említette egy oklevél. A 20. század elején Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. 1910-ben 498 lakosából 496 magyar volt. Ebből 22 római katolikus, 30 görögkatolikus, 439 református volt.
Egri (románul: Agriș) falu Romániában, Szatmár megyében. A 7. században a Tisza-alföldre szlávok települtek. Egri határát és környékét égererdők borították. Századokkal később, II. Géza (1141-1162) idejében is telepedtek le szlávok az addig csaknem lakatlan tájakon. Ilyen lehetett Egri környéke is. Termővé tették a földeket és falvakat teremtettek. A szlávok jelenlétére utalnak a Piskáros, Szomoga és Dobréhát helynevek. „A magyarság…
Fehérgyarmat város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járás székhelye. Fehérgyarmat a Szamoshát tradicionális központja, a Szamos keleti partján fekszik a járás nyugati részében. A települési hierarchia szerint Fehérgyarmat mezocentrumnak minősül, városkategória alapján kisváros, azonban megyei viszonylatban véve is középvárosként azonosítható (a megye 9. legnagyobb lélekszámú települése). A város megyei jelentőségét mutatja, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területfejlesztési koncepciója a települést járásközpontként definiálja. Fehérgyarmat járási…
Fertősalmás (ukránul Фертешолмаш (Fertesolmas / Fertešolmaš) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Fertősalmás nevét 1319-ben Almas néven említik először az oklevelek. A település egykor Ugocsa vármegyéhez tartozott. Mai Fertősalmás nevét a 18. századtól viseli. Birtokosai voltak egykor a Somody, Antal, Tegze, Tabák és a Török családok. 1910-ben 827 magyar lakosa volt, melyből 92 görögkatolikus, 611 református, 62 izraelita volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Fülesd község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti, szatmár megyei részén, Kölcse mellett található település. Fehérgyarmat 13,5 km, Tiszabecs, Túristvándi 12–12 km, Kölcse 4 km távolságra található. 1343-ban a Kölcseyek pusztájaként tartják számon. A falu nevét első ízben a cégény-monostori birtokösszeírás említi 1181-ben. Neve a Files (a régi magyar Füles jelentésű ) melléknévből keletkezett személynév, vagy a Filep, Fülöp személynév kicsinyítőképzős származéka lehet, amely a latin Philippus – ból származik. 1354-ben az…
Gacsály község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A település és környéke már a bronzkorban is lakott volt, mivel határában bronzkori leletek is kerültek felszínre. Nevét írásos alakban 1263-ban találjuk először az oklevelekben. Német eredetű személynévből származik – Gottschall – jelentése: „Isten szolgája”. A 14. század elején már egyházát is említik. 1332-ben nevét Gachal-nak írták. A település egykor a Gutkeled nemzetség-beli Gacsályi családé volt. A 15. században a Kusalyi Jakcs és…
Garbolc község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Garbolc nevével az oklevelekben 1344-ben találkozhatunk először, ekkor Garbolcz -nak írják. A település a Gutkeled nemzetség ősi birtoka, s így nagy része az e-nemzetségből származó Gacsályi-családé. Közülük való volt az az Elleus, aki 1344-ben határait megjáratta, s leiratta: e határjáró oklevélben említik Pylyske (Pölöske, Nagypeleske) felől Zomoga pataka, Eger vize, Sár és Garbolcz foka helyneveket. Garbolcot egy időre a Kusalyi Jakcs család tagjai szerezték meg, de…
Győrtelek község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. A falu nevét 1380-ban említik először: p. Giurtheleke néven. Ekkor már jobbágylakossága is volt. 1333-ban Cháholyi Sebestyén György nevű fiának adta, és nevezte el Gerg-telkének (Leleszi Káptalan). 1399-ben az elpusztult Mácsa lakóinak egy része is ideköltözött. 1452-ben a neve Geregteleke, Gertheleke, Gergthelek, 25 évvel később Gyerthelek volt. Az ebből származó ‘Györtelek’ elnevezés a 19. század közepén módosult a mai hosszú ő-s alakra.[3] Az ecsedi vár szomszédságában…
Halmi (román nyelven Halmeu) községközpont Romániában, Szatmár megyében. Halmi Árpád-kori település, melynek nevét az oklevelek 1216 és 1220 között már említették. 1217-ben Terra Holmy néven, majd 1218-ban a Váradi Regestrum oklevelében is említve volt neve. 1274-ben Kala Tamás birtoka volt. 1319-ben Károly Róbert király az Ugocsa vármegyéhez és Sasvárhoz tartozó György fia Péter birtokát János fia Tamásnak adományozta. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „112 római, 203 görögkatolikus, 601 református, 150 zsidó lakossal, református anyatemplommal s eklézsiával, zsnagógával, postatisztséggel. Főbirtokos…
Halmi község, Ugocea megye központja, Szatmárnémetitől 32 km-re, a DN19-es úton található, vasúti kapcsolattal is rendelkezik a megyeszékhellyel. Az ukrán határon található, a megye egyetlen nemzetközi közúti és vasúti átkelőhelye a román-ukrán határon. Fizikai-földrajzi szempontból az Ugocsai-síkságon, az egykori egri mocsár területén található, a község közigazgatási területét a Tur folyó is érinti. Halmi városát 1217-ben…
Hirip település Romániában, Szatmár megyében. Hirip nevét (amely a vargánya vagy úrigomba székely nevéből ered) 1393-ban említették először a korabeli oklevelek, már ekkor is mai nevén írták. A XV. században a bélteki uradalomhoz tartozó település a bélteki Drágfi család birtoka volt. 1406-ban a Witkayak kérésére történt határjáráskor egy oklevélben felsorolták a település középkori helyneveit is, említette például a Balkán folyó, Hydas Balkán, Zaraz Balkán, Hangyakastély helyneveket. Az 1424-ben történt osztozkodáskor…
Jánkmajtis község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Jánk és Majtis községek egyesítésével keletkezett. A település neve az oklevelekben 1252-ben tűnik fel először a Jánkkal határos Gerecsény nevű birtokrész említésekor, melyet a Sártiván-Vecse nemzetség poroszlai ága nyert a királytól, azonban azt II. Gyula, a nemzetség beleegyezésével 1253-ban a Gutkeled nemzetség-beli Tibának adta át.[3] Az 1300-as évek elején birtokosa a Jánky család volt. 1315-ben a Barsa (Borsa) nemzetségbeliek birtoka. 1316-ban Károly Róbert a Borsa nemzetség tagjait birtokuktól hűtlenség miatt megfosztotta, és a birtokot Tamás beregi…
Túrterebes település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján. Nevének előtagja a településen keresztülfolyó Túrra utal, míg szláv eredetű utótagjaának jelentése irtás. Ami azt valószerűsíti, hogy az egykor itt letelepedett lakosság az itteni irtáson építette fel a falut. A település környékét már a paleolitikum idején is lakták, amit a környéken talált e korból származó leletek is igazolnak. Az Árpád-kori eredetű település nevét…
Kaplony (románul Căpleni, németül Kaplau) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében. Eredetileg a Kaplony nemzetség (Kond vezér második fiának leszármazottai) tulajdona volt. A középkor megpróbáltatásait (tatárjárást, törökdúlásokat) jól bírta a falu, fennmaradása annak köszönhető, hogy az akkor még létező Ecsedi-láp kitűnő búvóhelyet és élelemforrást biztosított lakosainak. Az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc végére a háború és a pestisjárványok miatt teljesen elnéptelenedett ezt a falut is, pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után…
Kisar község az Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Ar nevét az oklevelekben 1374-ben említik először, mint a Gutkeled nemzetség-ből származó Kölcsey család-beliek birtokát. 1374-ben még csak egyetlen Ar nevű település volt ismert, s ebből alakulhatott ki, s vált ketté a település Nagyarra és Kisar-ra, mivel a falu 1393-ban már Kysar néven szerepelt az oklevelekben. A 1387-ig a Matucsinayak birtoka volt, de ekkor hűtlenségbe estek, s birtokaikat a Rosályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták. 1391-ben a Szántai…
Kisbábony (Băbești), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. Kisbábony Árpád-kori település. Nevét már 1261-ben említette oklevél p.Babun néven. 1808-ban Babony, Babinec, 1913-ban Kisbábony néven írták. 1910-ben 565 lakosából 553 magyar, 10 román volt. Ebből 51 római katolikus, 35 görögkatolikus, 462 református volt. A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Kishódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A megye és az Észak-Alföld legkisebb népességű települése. Kishodós neve először a Váradi Regestrumban – egy tüzesvaspróba kapcsán – tűnt fel; nevét már a 15. században is mai alakjában írták. Az egykori Túr menti összefüggő erdőterületen Hodos valószínűleg a 13. század folyamán keletkezett. A 14. század első felében a Gutkeled nemzetség Tiba-ága észak-szatmári uradalmának a része. A 15. században Kis- és Nagyhódos már két önálló település: míg az utóbbi a Gutkeled-nembeli Gacsályi-rokonság birtoka, Kishódos a Drágffyaké.[4] Valószínűleg…
Kisnamény község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Kisnamény nevét az oklevelek a 15. században említik először. A településnek ekkor már egyháza és papja is volt: 1332-ben Barnabás nevű papja 4 garast és 40 dénárt fizetett pápai adóba a fennmaradt adatok alapján. A falu nevét ekkor Nomen-nek írták, 1387-ben Kysnomyn, 1462-ben Namen-nek írták. A település a Matucsinayak ősi birtoka volt. A 14–15. században a Drághfi családnak volt itt…
Kispalád község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Kispalád a hajdan Paládságnak nevezett terület három falujához tartozott (a másik kettő a kárpátaljai Nagypalád és Botpalád). Hajdan a Csaholyiak uradalmának palágysági részéhez tartozott. Egészen a család fiúágának kihalásáig a Csaholyiaké volt. Az 1400-as évek közepén a Csaholyiakon kívül részbirtoka volt itt még a Hontpázmány nemzetség-ből származó Ujhelyi család tagjainak is. Az Ujhelyi családból származó II. György neje a Káta nemzetség-ből származó Csernavodai Zsuzsánna volt. 1453-ban Ujhelyi György részbirtokos volt…
Kispeleske (románul Pelișor) Romániában, Szatmár megyében elhelyezkedő falu. Közigazgatásilag Lázári község része. Kispeleskét az oklevelek a 14. század elején említik először, nevét ekkor Pylyskeként írták. Az 1300-as évek elején a Pylyskey család birtoka, azonban 1423 utánról már nincs többé adat róla, a család a 15. század elején kihalt. 1439-ben a Csernavoday család volt a település földesura, de a Csáky családnak is van itt birtokrésze, melyet 1450-ben zálogba adtak a Perényi családnak. 1476-ban már a szántai Bekcs, vagy Becsky család is birtokos…
Kissár falu Romániában, Szatmár megyében. Szatmár megyében, Lázáritól északra, Sándorhomoktól délre fekvő település. Kissár (Sár) már az Árpád-kor-ban is lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1332-ben említik először Saar néven. ekkor már egyházas hely volt. 1588-ban neve Pusztasár alakban tűnik fel újra. Sár ősi birtokosa volt a Sári család, mely mellett egyes részeire 1449-ben Szepesi Péter és István kapnak királyi adományt. 1486-ban a Károlyi család tagjait iktatják be a birtok jogába. 1493-ban a Szepessy család szerez itt…
Kisszekeres, község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Kisszekerest az oklevelekben 1181-ben említik először. Már 1359-ben a Szekeressy család birtoka. 1404-ben a Kölcsey 1422-ben a Domahidy, 1446-ban az Ujhelyi családbelieknek van itt még zálogos birtoka. 1460-ban a Károlyi, 1481-ben a Bornemisza, 1490-ben a Rozsályi Kún és a Drágfi családok a földesurai. 1515-ben Czégényi Kende Pétert iktatták be részeibe. 1524-ben Drágfi János a rozsályi uradalomhoz csatolta. 1555-ben Drágfi János utód nélküli elhunyta után birtokát a Rozsályi Kún, majd 1672-ben gróf Zinzendorff család kapta, amelytől Du Jardin örökölte. A 18. században földesurai a…
Kökényesd (románul Porumbesti) település Romániában, Szatmár megyében. Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település. Kökényesd és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén bronzkori leletek kerültek napvilágra. Árpád-kori település. Nevét 1274-ben, a Váradi Regestrum említette először terra Kukynus, Kukenes, Kukunusd, Kukyn neveken, 1319-ben Kukenes, villa Kukynesd, Kukenesd, Kukunyesd, 1471-ben Kekenyesd, 1478-ban Kewkenyesd, Kekenyes, Kekeneyesd, Kewkewnesd, Kökönyösd’ néven írták. Az Árpád korban a Káta nemzetség birtokaihoz tartozott, melyet a Káta nemzetségbeli Gábor fia, Tamás kapott királyi adományként. Az 1657 évi lengyel…
Szatmár megye északkeleti szögletében közel a hármashatárhoz egy község két faluja, Kökényesd és Csedreg ikertestvérként éli mindennapi életét. A trianoni békediktátum után az addig rajtuk áthaladó országút zsákutcává vált. Északon és nyugaton a román-ukrán határ, délen a Túr-folyó mint természetes választóvonal zárta le a község határát, csak kelet felé maradt nyitva az út, az addigi…
Kölcse nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Fehérgyarmati járásban. Kölcsét az egyik legrégebbi településként tartják nyilván a Szatmári-síkságon, határából neolit kori és bronzkori régészeti leletek kerültek elő. A község a Túr folyó és annak mellékága, az Eszteró által körülvett kiemelkedésre épült, így az árvizek nem károsították, és védettséget is biztosított az ellenséges támadások ellen az, hogy a Túr-csatorna kiépüléséig csak hídon lehetett a települést megközelíteni. A Kölcsey család uradalmi központja…
Kömörő község az Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Kömörő nevét az oklevelek 1344-ben említik először, Kemerew néven. 1300-as évek elején a Kömörey család volt birtokosa. 1344-ben I. Lajos király a Kölcseyeknek tett új adományt a településre. 1481-ben a Kömörey család tagjai közül Kömörey Mihályné és leányai ismét részt kapnak benne. 1496-ban Ujhelyi László és Szepessy Lászlóné voltak a település birtokosai. 1518-ban Werbőczy István volt itt birtokos, aki részét elcseréli Perényi Istvánnal.1544-ben Muchey Pál, Nagyváthy János…
Kőszegremete (románul Remetea Oașului) falu Romániában, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Avasújvároshoz tartozik. A falu nevét 1419-ben említették először az oklevelekben Remeteszeg alakban, mint Kis Zudar Péter özvegyének, Csaholyi János testvérének leánynegyedét. 1547-ben mikor a Csaholyi család fiú ága kihalt, a Csaholyi lányokat fiúsították, s beiktatták őket az egész birtokba. A Csaholyiak mellett 1461-ben Bélteki Mihály, 1470-ben Csató Gergely, 1548-ban Pálfalvy Burián László és Remetry Lőrincz, 1569-ben Prépostváry Bálint és István és Sulyok Katalin, 1592-ben Szentmiklósi Pongrácz…
Lázári (románul Lazuri) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 7 km-re. Az első írásos említés 1245-ből való, „Lazar” névvel, ami az 1261-es években már „Lazar Birtok”-ra változott. Már az Árpád-korban is létező település volt, mely a tatárjáráskor elpusztult. Nevét a falut újra benépesítő Lázár nemestől nyerte 1245-ben. 1332-ben már „Lazaar, Lazar”-nak írják a nevét. 1341-ben perben állt Németi városával, mert Lázár Jánostól el…
Mánd község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Mánd nevét az oklevelek 1345-ben említik először, ekkor a Mándy család tulajdona volt. 1528-ban János király[forrás?] Almássy Ádámnak, Mándy Ambrusnak, Benedeknek, Bernáthnak, Györgynek, és Jánosnak; Márton Gergelynek és Albertnek, Mándy Csányi Istvánnak, Csompáz Györgynek, Mándy Szabó Péternek, Uray Simonnak és Chéke Andrásnak új királyi adománylevelet ad mándi birtokaikra. Mánd település a fent említett családok és örököseik…
Méhtelek község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A település és környéke már ősidők óta lakott hely volt. Területén 1972-73-ban értékes, a Körös-kultúrához tartozó Európában egyedülálló kőkori leletek kerültek napvilágra, s tették ismertté Méhtelek nevét. Méhtelek nevét az oklevelek 1344-ben említik először, nevét ekkor Melteluk, Meltelek (Mélytelek) -nek írták. A falu a Gutkeled nemzetség birtokai közül való. Az 1400-as években a Báthori-család volt birtokosa, majd hosszú ideig a Rozsályi Uradalom birtokai közé tartozott. 1620-ban Bethlen Gábor Szentpáli Zsigmondnak adományozta…
Mezőgecse (ukránul Геча (Gecsa)) vagy Gecse: falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban. Árpád-kori település. A település nevét először 1232-ben említik a krónikák. A község a Gecsey család ősi fészke már a 14. században népes és virágzó. „1464-ben Mátyás királytól nyert adomány alapján beiktattak a leleszi konvent által Gecsey Gergely, Márton, György és Bálint Gecse birtokába az összes királyi joggal együtt” – olvashatjuk a korabeli latin nyelvű iratokban. Földrésszel bírtak itt az elmúlt…
Mikola (románul: Micula, ukránul: Мікула) falu Romániában, Szatmár megyében, Micula központja. Mikola nevét 1339-ben már a mai alakjában írták, 1348-ban pedig Mykulaként. A település a Mikolay család ősi birtoka, melyet 1216-ban Merc comes kapott II. Endre királytól hű szolgálataiért. E Merc comes Zothmar comesnek is nevezte magát. Fiai Micholay, Dezmér, vagy Dwsew és Fylpy. 1426-ban Mikola Dezmér fia IV. Béla király mellett harcolt, s elesett a Frigyes elleni harcban, a Lajtánál.…
Az első információ erről a településről 1216-ból származik. András király adománylevélben a mai Mikola nevet viselő földet különleges érdemekért Merk grófnak adja. András király adománylevélben a mai Mikola nevet viselő földet különleges érdemekért Merk grófnak adja. 1456-ban, V. László uralkodása idején tervezték meg ennek a földnek a címerét. Mikola András 1657-ben öntött egy harangot, amelyen…
Nagyecsed város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Mátészalkai járásban. A település neve 1220-ban egy idevaló poroszló nevében fordul elő először (prist. Zomoy de villa Euchetii alakban), azonban már Anonymus is megemlékezett a település határában, az Ecsedi-láp szigetein felépült úgynevezett Sárvárról Gesta Hungarorumában: a honfoglalás idején Tas vezér „vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak…erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most meg Sárvárnak hívnak”. Ecsed a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1291-ben a…
Nagygéc Csengersima településrésze, egykor önálló falu, amely a 20. század második felében, az 1970-es nagy árvíz következtében elnéptelenedett. A falu 1280-ban tűnt fel egy nemes nevében először, aki talán a Csák nemzetség tagja. A Géci család egyik ága a Csák nembeli Darai családdal volt rokonságban, s így lehetséges, hogy a falu Szamosdarával és Komlódtótfaluval együtt a Dunántúlról idetelepült Csák nemzetség eredetileg egységes birtoktestének volt a része, a kisnemesi családok pedig…
Nagyhódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Fehérgyarmati járásban. Régi nagyhódosi ház rekonstrukciója az M3 Archeoparkban Nagyhódos az 1470-es évek előtt a Gachály család birtoka volt. 1470-ben Csató Gergely kapott részbirtokot Magyar-Hodoson. Az 1400-as évek második felében a Rosályi Kún család és a Drágfi család volt birtokosa. 1458-ban Pálfalvi Burián László és Remethey Lőrincz szerezték meg egyes részeit. 1601-ben Mezőszentmiklóssy János nyert rá királyi adományt. A település…
Nagykároly (románul: Carei, korábban Careii Mari, németül: Großkarol, jiddisül קרולי/ קראלע Krole, Kruli) megyei jogú város (municípium) Romániában, Szatmár megyében 1264-ben már létezett és a Kaplon nemzetségbeli Károlyi család első birtokközpontja volt. Eredeti településmagja a mai kastély és a római katolikus templom között állhatott. 1346-ban a Károlyiaktól szombatonként hetivásár tartására kapott engedélyt, 1387-ben Zsigmond királytól ispánságot és pallosjogot kapott. Ennek dacára 1398-ban még mindössze három utcából állt. Az 1400-as években Károlyi Simon kezdte nagyobb településsé fejleszteni. 1418-ban királyi…
Nagykolcs (románul Culciu Mare) falu Romániában, Szatmár megyében, Kolcs község központja. A településről az első írásos adatunk 1278-ból van, hogy a két Kolcs nevű település Kis- és Nagykolcs a Szamoson levő malmával együtt Kóch Simon fiáé és Kóch Márton fiáé, Györgyé és Péteré volt. 1278-ban a Kóch és Tussay családé volt. 1321-ben Kóch Péter birtokát hűtlenség miatt elvesztette. Nagykolch-ot, melyet ekkor Paplan Kolchyának is neveztek a Csomaközyek és Bagossyak kapták meg. A Csomaköziek a…
Nagypalád (ukránul Велика Паладь (Velika Palagy / Velyka Palad’)) falu Ukrajnában Kárpátalján található, Beregszászi járásban. 1332-ben Palad néven említik először. Kezdetben a rozsályi uradalom része volt. Majd a 18. századtól a Kereskényi, Szakadáthy és Kölcsey család birtoka. A Túr és a Batár patakok mentén fekvő falu 1984 lakosából 1967 (95%) magyar nemzetiségű. 1910-ben színmagyar falu volt, 1525 lakosából 12 vallotta magát németnek (1% alatti szórvány)…
Nagypeleske (románul Peleș) magyarok lakta falu Romániában található, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Lázári község része. A falu nevét az oklevelek 1348-ban említik először az oklevelek, ekkor Pylyske, 1450-ben Nagypiliske alakban írták. 1234-ben Arnold comes – az Alsólindvai Bánfiak őse – klastromot építtetett ide, melyet Szent Margit tiszteletére szenteltek. A település ősi birtokosai a Pylyskeyek voltak, akik már a 15. század elején kihaltak. 1437-ben birtokosa a szántai Becsky család volt. 1439-ben a Csernavoday családnak voltak itt birtokai. Még ebben a században birtokosok voltak itt…
Ököritófülpös nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. A mai település három falu összeolvadásából keletkezett, ezért a történetüket külön-külön célszerű áttekinteni. Ököritó[szerkesztés] Ököritó nevét a cégényi monostor határjárásakor említik először az oklevelekben, mint Tyukod határának részét. Nevét ekkor ad Ocokur (Ökör), …de campo Ekewr (Ökörmezö) alakban írták. A falu a 13. században keletkezett a Szente-Mágócs nemzetség egyik ősének, Kölcse ispán telepítő akciójának eredményeként. Kölcse ispán egyik utóda Máté…
Olcsva község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban. A Kaplony nemzetség alapítása; neve szláv eredetű, jelentése: égerfa. A 14. század folyamán a nemzetség különböző ágai: a Bagossy, Csomaközy, Károlyi, Vetéssy családok osztoztak rajta. Az 1334. évi, Dobos és Olcsa közti határjárás során már Apáti neve is felmerült. 1396-ban már a két birtok együtt szerepel. Ez évben ugyanis a két falu egyharmad részét Czudar Jakab és György, egyharmad részét a…
Olcsvaapáti község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Olcsvaapáti Magyarország keleti szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye talán legegységesebb természetföldrajzi adottságokkal rendelkező kistáján, a Szatmári-síkságon található, azon 49 kistelepülés egyike, amelyek a Fehérgyarmati kistérséget alkotják. A Szamos jobb partján, a Tisza közelében ül meg a Szamosháton. A két folyó közé települt falut az áradások sokszor elpusztították, ezért több lakóházat és gazdasági épületet természetes, vagy emelt dombra építettek. Olcsva határában a 13. században egy apátság állott. Megszűnése után…
Ombod (románul: Ambud) falu Romániában, Szatmár megyében. A falu nevét az oklevelek 1393-ban említették először Wmboth alakban, de 37 évvel később, 1433-ban már mai nevén, Ombodnak írták. A 18. században Ombot alakban említették. A település az ecsedi uradalomhoz, s azzal együtt az ecsedi várhoz tartozott. 1391-ben a Báthoryak birtoka volt, s a családé is maradt egészen annak kihaltáig. 1417-ben a Báthori-család kap rá új adományt. A 17. század elején még mindig az ecsedi uradalomhoz tartozott, de közben mások…
Óvári (románul Oar) falu Romániában, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Vetéshez tartozik. Óvári nevét az oklevelek 1312-ben említették először Ovari alakban, a Csák nemzetségbeli Nagy Barc fia: Mihály ispánnal (A Darahy család őse) és fiával Péterrel kapcsolatban, akik ekkor úgy állapodtak meg Nagy Barc fia Barccal és Ugrinnal, hogy Nagy Barc fia (Terebesi) Bereck fia: Miklós birtokaiból köztük Óváriból is negyed részt kap. Nagy Barc fia Péter le…
Panyola község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A község története Panyola területe a honfoglalást megelőző időben is lakott hely lehetett. A halászó-vadászó, később földművelő-állattenyésztő ember számára a terület jó lehetőségeket biztosított, amit a honfoglalók is kihasználtak. A település néveredete bizonytalan. Nem valószínű, hogy az első birtokosairól kapta a nevét. Első okleveles említése 1247-ből való. Nevét írják Ponula, Kisponula(1379), Ponyala, Panyola(1382) és Panyla…
Patóháza (románul: Potău) falu Romániában, Szatmár megyében Szatmár megyében, Aranyosmeggyestől délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település. A település nevét a korabeli oklevelek a 15. században említik először Magasmart néven, ez volt a falu ősi neve. A 15. században a Magasmarti Pathó család birtoka volt. A falu a 15. század közepe tájáig a Meggyesi vár-hoz tartozott. 1547-ben Pathó Menyhért magasmarti jószágára királyi adományt kapott, majd a birtok nagy része zálogba…
Penyige község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Penyige nevének első írásos említése 1181-ből ismert. 1332-ből a neve Penge formában maradt meg, 1435-ben Penige alakban jegyezték fel. Ekkor már egyházas hely volt, Jakab nevű papja 40 dénár pápai tizedet fizetett. A település a Domahidy család ősi birtokaként ismert. 1423-ban Domahidy Lászlót és rokonát, Istvánt fej- és jószágvesztésre ítélték, ekkor a…
Pete (románul Petea) falu a romániai Szatmár megyében, Pusztadaróc község része. Románia északnyugati szögletében, a Szatmári-síkságon található régi magyar település. Szatmártól (Satu Mare) 11 km, Csengersimától 4 km távolságra, a román–magyar határ mellett fekszik. Pete régi magyar település, első írásos említése a Váradi Regestrumból való, amelyben egy idevalósi Kázmér nevű pristaldus neve szerepelt. 1280-ban a Gutkeled nemzetségbeli Mihály fia Aladár, a Várdai család őse és János fia András egyezséget kötött az ugyane nemzetséghez tartozó Gacsályi Tiba ispánnal, fiával…
Pettyén település Romániában, Szatmár megyében. Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre, a Szamos partján, Szatmárnémeti és Ombod között fekvő település. Nevét az oklevelek 1391-ben említették először Pethwan néven. Névadója az a Péter fia: Miklós fia Pettyén volt, aki 1367-ben (Dobrács-)Apáti birtokosa volt. Valószínű, hogy annak területén birtokosztással jött létre. 1563-ban Pettyén, másképp Bazánd néven írták. A 15. században és a 16. században a Báthori-család tagjaié volt, akik 1417ben új királyi adományt kaptak rá. 1550-ben Jó György, Mihály és Vilmos-nak, a Pettyéni Demeter fiainak volt…
Pusztadaróc (románul: Dorolț) falu Romániában, Szatmár megyében, Pusztadaróc község központja. Szatmár megye keleti részén, Szatmárnémetitől északkeletre a román-magyar határ közelében található. Pusztadaróc nevét 1220-ban említette először oklevél egy perrel kapcsolatban, Drancy (Draucy) formában, mikor többek között a daróci várnépeket; köztük Krasznát, Kötönyt és Visatát is megemlítik. 1262-ből való a telepítés újabb említése, ekkor Szirmai adatai szerint az elhagyott királyi darócok földjét V. István ifjabb király…
Ricse neve szláv eredetű. Árpád-kori település, melyet még Boleszló váci püspök adományozott a leleszi konventnek. 1609-ben praedium, ekkor a Daróczy család tagjait iktatták be egyes részeibe, 1779-ben pedig Károlyi Antalnak is volt itt birtoka. A 18. században szombatosok is laktak itt, akik Mária Terézia idején a katolikus hitre tértek. A Tisza szabályozásáig a Bodrogköz egyik legelzártabb települése volt. Az 1700-as években 5 családot telepítettek be a faluba (Máté, Vécsy, Körmöndi, Deák, Kocsi). A falu lakosságának nagy…
Rozsály már az ősidők óta lakott helynek számít. A bronzkorban itt öntőműhely volt, melynek maradványai, s bronzfegyverek is előkerültek itt a földből. 1332-es adatok szerint itt már község volt, és a pápai tizedszedők jegyzékében Rosal írásmóddal szerepel. A 15. században két Rozsály volt, nevüket Kisrosal és Naghrosal alakban írták. Nagyrozsály a Gutkeled nemzetség-ből származó Rosályi Kún családbeliek ősi birtoka, már 1291-ben is az övék volt. Kisrozsály a 15.…
Sándorhomok (románul Nisipeni) falu Romániában, Szatmár megyében. Szatmár megye északi részén, Szatmárnémetitől északra, Mikolától nyugatra fekvő település. A település és környéke már az ősidők óta lakott hely volt. Környékén kő, bronz és népvándorláskor kori leletek kerültek elő. A 15. században tűnik fel neve az oklevelekben, nevét már akkor is Homoknak írták. Birtokosai ekkor a Csernavoday, Károlyi, Drágfi, Matucsinay családok voltak, mellettük még mások is kisebb részeket kaptak. 1493-ban Csernavoday Elek a saját részét 400 arany forintért Matucsinay Miklósnak…
Sárközújlak (románul Livada Mică) falu Romániában Szatmár megyében. Szatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre, Batiz és Sárköz között fekvő település. Sárközújlak nevét 1270-ben említették először az oklevelek Sarkuz néven. A falu a Sár vízfolyásától közrefogott területen települt. Első ismert birtokosa Úr Benedek volt, István ifjabb király országbírája volt, akinek birtokát – miután örökös nélkül hunyt el – V. István király Pok nemzetségből származó Móric fiának, Miklósnak adományozta. 1382-ben Móricz dédunokája; Meggyesi Simon bán fia János mester birtoka volt. 1463-ban…
Sonkád község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Fehérgyarmati járásban. Sonkád és környéke már a bronzkor óta lakott hely. Egy árokásás alkalmával itt bronz- és honfoglalás kori leletek kerültek elő a földből. Sonkád nevének első említése 1181-ben, a cégényi monostor oklevelében bukkan fel először. Nevét az írásos adatok szerint már 1426-ban is Sonkád-alakban írták. Ekkor a csaholyi uradalomhoz tartozott, s egészen a család kihaltáig ők voltak birtokosai. 1547-ben fiúsítás révén a Csaholyi család leányágai örökölték, s…
Szamosbecs község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri járásban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Szatmári-síkságon fekvő Szamosmenti település. Elérhető a 49-es főúton. Pátyod 5,5 km, Porcsalma 8 km, Mátészalka 38 km, Csenger 8 km, Csengersima 3 km távolságra található. Szamosbecs a 14. század elején már község volt, az oklevelek szerint papja is volt, mely pápai adót fizetett. 1424-ben nevét Beecz, 1470-ben Beczh alakban írták. A 14. század végén Drágh és Balk birtoka. 1409-ben Csáky Györgyöt iktatták be felerészébe. 1424-ben a Drágfyak osztoztak a településen, s az övék maradt a bélteki uradalommal együtt a 16. század közepéig. A Drágfiak mellett…
Szamoskóród falu Romániában, Szatmár megyében. Szatmárnémetitől keletre, a Szamos folyó partján fekszik, Kiskolcstól nyugatra található település. A Szamos bal partján terül-el, a falu szerkezete a kezdetektől a folyó kanyarulatát követte, ezt a formáját jelenleg is őrzi. Magyarország első katonai felmérése alkalmával készített térképen és az ezt követőkön is alig változik szerkezetileg és területileg a település. Szamoskóród nevét a korabeli oklevelek 1344-ben említik először Korog néven, majd később Korogyként. A település…
Szamoskrassó település Romániában, Szatmár megyében. Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre, a Szamos bal partján, Nagykolcs és Szamoslippó között fekvő település. Szamoskrassó (Krassó) Árpád-kori település, a 14. század elején már említve volt egyháza is. Nevét már akkor is Krassó-nak írták, és a 15. század végéig a meggyesi uradalomhoz tartozott. 1409-ben a Csáky család tagjai akarták megszerezni Krassót, az 1500-as években a Báthoryaké volt, majd 1632-1633-ban Bagossy Pál szerezte meg. A 18. században több birtokosa is volt: a gróf Teleki, báró Vécsey, Wesselényi, Darvay,…
Szamosszeg község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. A Szatmári-síkság keleti csücskében, a Szamos és a Kraszna között fekszik, a megyeszékhely Nyíregyházától mintegy 72 kilométer távolságra. A szomszédos települések: észak felől Olcsvaapáti, kelet felől Panyola, délkelet felől Szamoskér, dél felől Tunyogmatolcs és Mátészalka, délnyugat felől Ópályi, nyugat felől Nagydobos, északnyugat felől pedig Olcsva. Lakónépessége 2040 fő, belterülete 231. külterülete pedig 3 299 hektár Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal.…
Szamostatárfalva község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri járásban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkság Szamosháti részén fekvő Szamos parti település. Fehérgyarmat 21 km, Mátészalka 34 km, Nyírbátor 49 km, Szamosbecs 3 km, Csenger 6 km, Cégénydányád 14 km távolságra található. Szamostatárfalva a Szamoshát legrégibb települései közül való. A faluban és környékén újkőkori, gepida és hun leletek kerültek felszínre. Nevét 1181-ben, a czégényi monostor határjárása alkalmával említették először és a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tatárt nevezték meg birtokosául. 1213-ban egyik lakosát, az idevaló Mikót buti György vádolta meg leányának erőszakkal való elszöktetésével. 1322-ben itt keltezte…
Szárazberek (románul Bercu) falu Romániában, Szatmár megyében. Szatmár megyében, Szatmárnémetitől közúton 16 km-re északra, a román–magyar határ mellett, a Túrtól 1,8 km-re fekvő település. Szomszédos falvak: északkeletre Újmikola, délkeletre Sándorhomok, délnyugatra Kispeleske, északnyugatra Méhtelek és Garbolc (mindkettő Magyarországon). Szárazberek a településről elnevezett Szárazbereki család ősi birtoka volt. Nevét a régi oklevelek Szárazbereki Lászlóval összefüggésben említik első ízben: 1339-ben Szárazbereki Lászlót mint hamispénzverőt megégették, birtokait elkobozták, és azokat Tamás erdélyi vajda kapta meg. Azonban a Szárazbereki család pört indított az elkobzott…
Szatmárgörbed falu Romániában, Szatmár megye keleti részén, Aranyosmeggyestől északnyugatra. Görbed (Szatmárgörbed) nevét 1411-ben említette először oklevél Gergesmezew néven, mint a Móricz fiak birtokát. 1412-ben Gergesmező, Gergesmezew, Gergewsmezew-nek, 1496-ban Gyerbed-nek írták, s kezdetektől a meggyesi uradalomhoz tartozott. A Meggyesaljai család kihalta után a Báthoryak örökölték, de mellettük még más családoknak is volt itt részbirtoka. 1585-ben Szokoli György birtoka volt, kiről feljegyezték, hogy két malmot kapott a Szamoson, s mellé még részbirtokot is. 1597-ben Losonczi Bánffy…
Szatmárhegy település Romániában, Szatmár megyében. Szatmárnémetitől délre, Erdőd keleti szomszédjában fekvő település. Szatmárhegy nevét a XIII. században már említették, mint a Szatmárhoz tartozó szőlőhegyet. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc idején a Szatmárnémeti körül folyó kuruc-labanc csatározások alatt felégetett város lakossága ide menekült, és itt a szőlőhegyeken húzódott meg. A lakosságból sokan a harcok elmúlta után végleg itt telepedtek le, nem költöztek vissza Szatmárra. A XVIII. század elején aztán a megszaporodott lakosságú Szatmárhegyet önálló településsé nyilvánították. A…
Szatmárnémeti, köznapi nevén Szatmár (románul: Satu Mare, román népnyelvben Sătmar, németül: Sathmar, héberül és jiddisül סאטמאר [Szákmer illetve Szátmer]) város Romániában, a Partiumban. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett. Az Alföld északkeleti szélén, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján, Románia legészaknyugatibb megyeközpontjaként, Nagyváradtól 135 km-re északkeletre fekszik. A legközelebbi település Magyarország mai területéről Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 14 km-re. Szatmárt már Anonymus is említette elbeszélésében, mely szerint a honfoglaláskor Szabolcs és Tas vezérek Szatmár várához érve…
Szatmárudvari település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre. Szatmárudvari (Udvari) nevét 1214-ben említették először az oklevelek Vduori néven, 1380-ban Vduari, 1463-ban Odvary, 1491-ben pedig Wdwary formában írták nevét. 1380-ban a Pok nemzetséghez tartozó Meggyesi Simon bán fiának, János mesternek birtoka volt. 1491-ben Szinér vár tartozékának írták, a későbbiekben a Szinéri uradalomhoz tartozott, s annak sorsában osztozott. 1500-ig a Morocz család tagjaié, majd a Báthoryaké lett. A XVII. században a Bethlen és a Rákóczi-családé volt. A XVIII. században több birtokosé volt: a gróf Teleki, báró Wesselényi, Iklódy, Kastal, Malatinszky, Gáspár,…
Tiszabökény (ukránul: Тисобикень [Tiszobikeny], korábban Бобове [Bobove]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Nagyszőlőstől 20 km-re délnyugatra, Beregszásztól 25 km-re délkeletre a Tisza bal partján fekszik. 1971-ben Tiszafarkasfalvával egyesítették, korábban Tiszapéterfalvához tartozott. Tiszabökény jelenleg még négy faluval egyetemben – Forgolány, Tivadar, Tiszafarkasfalva, Péterfalva – a Péterfalvai Polgármesteri Hivatal közigazgatása alá tartozik. Lakosainak száma összesen 5200 körüli a friss adatok szerint. A falu nevét 1230-ban Buken néven említette először oklevél. A falu a Tiszahát egyik legrégibbnek tartott települése, melyet az írásos adatok elsőként említettek Ugocsa…
Tiszakóród község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A település és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amire a határában található több őskori őrhalom is bizonyít. Nevét 1334-ben Chorod, 1415-ben már Korod alakban írták. A falu ősi birtokosa a Kusaly család volt. A 14. században a Kölcseyeknek is volt itt birtoka, melyre 1344-ben a család új adományt kapott. 1488-ban birtokaik egy részét a perényieknek adták el. 1550-ben Kórod-ot a Rozsályi Kúnok szerezték…
Tisztaberek község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A megye keleti részén, a Szatmári-síkságon fekszik, mindössze néhány kilométerre a magyar-ukrán-román hármashatártól. Szomszédai: észak felől Botpalád, kelet felől Kishódos, dél felől Rozsály, délnyugat felől Gacsály, nyugat felől pedig Túrricse. Külterületei messze elnyúlnak északra a lakott területeitől, így északnyugat felől határos még Csaholccal és Sonkáddal is. Legközelebbi szomszédja Túrricse mintegy 3-4 kilométerre; a környék más települései közül Rozsály 5, Méhtelek 9,5, Zajta 11, Gacsály 8, Császló pedig 12,5 kilométer távolságra található. A…
Túrterebes település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján. Nevének előtagja a településen keresztülfolyó Túrra utal, míg szláv eredetű utótagjaának jelentése irtás. Ami azt valószerűsíti, hogy az egykor itt letelepedett lakosság az itteni irtáson építette fel a falut. A település környékét már a paleolitikum idején is lakták, amit a környéken talált e korból származó leletek is igazolnak. Az Árpád-kori eredetű település nevét…
Vámosoroszi község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban A település nevét az oklevelekben 1324-ben említik először, ekkor nevét Uruczy (Oroszi) alakban írják. A falut ukrán (orosz) telepesek lakták, s vámszedőhely volt. A 14. században birtokosai a Kölcsey és a Matucsynai családok voltak. 1419-ben a falu egy részét Zsigmond király Báthori Istvánnak és fivérének, Benedeknek adományozta, míg másik felét Kusalyi Jakcs István kapta meg. 1524-ben Drágffy János országbíró lett birtokosa. 1633-ban Bethlen István és Péter birtokaként…
Vári (1899-ig Mezővári, ukránul Вари (Vari / Vary), szlovákul Variová) falu Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban, Beregszásztól 17 km-re délkeletre, a Borzsa tiszai torkolatánál. Nagyborzsova tartozik hozzá. Neve a magyar vár főnévből ered, melyet ősi földváráról kapott. 1320-ban említik először Vári néven, azelőtt Borsovavárnak hívták. 1332-ben királyi birtok volt, és Haláborral volt szomszédos. Ez évben a pápai tizedjegyzékben is szerepelt, amely szerint papja ekkor 8 garas pápai tizedet fizetett, tehát egyházas hely is volt. Vár(i) a Borzsa és a Tisza összefolyásának szögében épült, a maradványaiban ma is…
Vásárosnamény város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, Vásárosnaményi járásban. Hozzá tartozik 1969 óta Vitka, továbbá az 1939-ben Gergelyi és Ugornya egyesítésével keletkezett Gergelyiugornya A település és környéke a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott helynek számít, kora Árpád-kori település, első fennmaradt írásos említése 1214: Numen. A név német eredetű személynévből származhat, magyar névadással. A környék régóta lakott számos rézkori és bronzkori lelet tanúsága szerint. Első ismert birtokosai a Lónyayak, akik a hagyomány szerint honfoglaló…
Vetés falu Romániában, Szatmár megyében, Vetiș központja. Vetés (Vetis) Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján található település. Az Árpád-kor eleje óta lakott település nevét már az 1200-as évektől említették az oklevelekben: Nevét 1332-ben Vetes, 1435-ben Wethes1459-ben Vethes -ként írták. Az 1200-as évek elején Kristóf comes a nagyváradi egyháznak hagyta. A település 1241-ben, a Tatárjárás-kor elpusztult, később V. István király, IV. Béla király fia 1266-ban a Kaplon nembeli „ördög” Simon comesnek, a Vetéssy család ősének ajándékozta. 1312-ben iktatták be itt „zonga” Pétert a Vetéssy család megalapítóját és Endus fiait örökségükbe. 1325-ben…
A magyar határig elnyúló krasznaközi község Szatmárnémetitől 12 km-re nyugatra található, a DN 19, majd a DJ 60-as út mentén, a Szamos folyó bal partján. Három település alkotja a közigazgatási egységet, melyhez hozzá tartozik a községközponton, Vetésen kívül Óvári (Oar) és Újtelep (Decebal). A Romániában lezajlott legutóbbi népszámláláskor ennek a községnek 4475 lakosa volt. Nemzetiségi…
Zajta (németül: Saiten)[3] község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Fehérgyarmati járásban. 1314-ben Zalyta néven említik először, mint a Gutkeled nemzetség birtokai közé tartozó települést. Területe ősidők óta lakott, északi határában újkőkori lakógödröket és kézműves tárgyakat találtak. 1314-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tiba fia Mihály mester, az Apagyi család őse testvéreivel Lászlóval, Jánossal és Tamással megosztoztak öröklött birtokaikon. Zajta ekkor Tamásnak jutott. 1461-ben nevét már Zaytha-ként írták, birtokosai ekkor a Bekcs és az…