Nagypeleske (románul Peleș) magyarok lakta falu Romániában található, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Lázári község része.
A falu nevét az oklevelek 1348-ban említik először az oklevelek, ekkor Pylyske, 1450-ben Nagypiliske alakban írták.
1234-ben Arnold comes – az Alsólindvai Bánfiak őse – klastromot építtetett ide, melyet Szent Margit tiszteletére szenteltek.
A település ősi birtokosai a Pylyskeyek voltak, akik már a 15. század elején kihaltak.
1437-ben birtokosa a szántai Becsky család volt.
1439-ben a Csernavoday családnak voltak itt birtokai. Még ebben a században birtokosok voltak itt a Csáky és Perényi család tagjai is.
1568-ban Miksa császár vásárjogot adományozott a településnek, egy fennmaradt oklevél szerint.
Nagypeleske a szántai Becsky család maradt egészen a 19. század derekáig, a település egy része pedig a rozsályi uradalomhoz tartozott.
A 19. század elején egyedüli birtokosa a tasnádszántói (szántai) Becsky család volt, melynek a környéken szép kúriája is volt.
A 19. század közepén a Buday és báró Sennyei családoknak volt földesurai voltak a településnek.
1892-ben a község jó része leégett egy nagy tűzvészben.
A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szatmári járásához tartozott, majd Romániához került.
A második bécsi döntés következtében 1940–1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.
A 2010-es években európai uniós támogatásból összekötő út épült Zajtáig, de csak 2017-ben nyílt meg a határátkelő Magyarország felé.
