Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délre fekszik. A falu Szatmár városától mindössze másfél kilométerre található, Szatmárpálfalva községéhez tartozik még másik négy kisebb településsel: Ombod, Pettyén, Hirip és Oroszfalva. A Szamos bal oldali partján helyezkedik el, és egyetlen országúttal közelíthető meg. Az országút talán Amac egyik jelképe is lehet akár, hiszen a megyében az egyedüli ilyen út, amelyiken egy kilométeren belül 7 kanyar található.
A falu történelmét illetően sok fajta verzió van, túl sok információt nem találni róla, hiszen a dokumentumok többször is megsemmisültek a tűzvészkor vagy az árvízkor.
A falu nevét már az 1393-as dokumentumok feljegyzik, Amach vagy Amacz formában. Ugyan ettől az évtől tudunk pár pontos adatot, hogy mikor kinek a tulajdonában állt ez a település. 1393-as év kezdetéve írták le először a nevét, ekkor iktatták be a Báthoryakat, és egészen a XV.-ik század elejéig az övék maradt a közösség. 1417-ben ecsedi Báthori Istvánt és fivérét, Báthori Benedeket királyi adománnyal újra beiktatták a birtokba.
1609-ben Szilágyi János kap rá donációt. 1625-ben Királyi-Daróczi Debreceni Tamás, 1758-ban Eötvös Sándor és László voltak az urai. A Rákóczi-szabadságharc idején a közösség teljesen elpusztult. Az újratelepülők itt két templomot találtak: egy ortodoxot, melyet 1870-ig használtak, és egy római katolikust, melyet a nép református vallása révén lebontott és köveiből új templomot épített. 1700 körül szervezkedett újra az egyház, ekkor még csak 17 család élt itt. Földesurai ez idő tájt a gróf Telekiek, az Eötvös és más családok voltak. A XVIII. század közepétől Gróf Teleki, Eötvös, Szögényi és Szeleczky családoké volt, és utolsó örököse De Gerando Attila volt, a XX. század elejéig.
Szatmár vármegyéhez nagyon sok település tartozott. Ezen belül Amacz településének határai több hektáron túl húzódtak, a mai Erdőd, Szatmárhegy, Pettyén mentén. Nagyon gazdag település volt, hiszen erdő szegélyezte, domborzati formákban dúsabb volt, dombokkal tarkított mezők-rétek voltak. Egy legenda szerint a falu mostani helyén a 18. században nagy erdőség volt, benne két templommal. Mivel a Szamos medre közelebb volt a faluhoz, mint most, a jelenlegi pontos helyén régen mocsaras vidék volt. Ezt a részét a földnek a parasztok nem tudták felhasználni, csak a világ modernizálódása után, amikor csatornarendszerek kiépítésére került sor.