Kisnamény község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.
Kisnamény nevét az oklevelek a 15. században említik először. A településnek ekkor már egyháza és papja is volt: 1332-ben Barnabás nevű papja 4 garast és 40 dénárt fizetett pápai adóba a fennmaradt adatok alapján. A falu nevét ekkor Nomen-nek írták, 1387-ben Kysnomyn, 1462-ben Namen-nek írták.
A település a Matucsinayak ősi birtoka volt.
A 14–15. században a Drághfi családnak volt itt birtoka.
1524-ben Dorchánnyi Péter, 1585-ben Lónyay István, 1614-ben Macskássy Mihály, 1640-ben Németh Pál, 1744-ben gróf Teleki Mihály, majd az Ajtay, Becsky, Domahidy és Kölcsey családok a birtokosai.
1670-ben a vármegye itt tartotta gyűlését is.
A 19. század első felében a Tolnay, Domahidy, Isaák, Gulácsy, Mándy családok birtokolták.
Az 1900-as évek elején nagy birtoka volt itt Hadik-Barkóczy Endrének; egyrészét a Domahidayaktól, más részét az úrbéresektől vette gróf Hadik Ilona.
A településen Domahidy Kálmán épített magának kúriát.
A Rozsályi vár tőszomszédságában gyakran érte a háborúval járó veszedelem.
