Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északkeletre.
Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.
Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.
1378-ban Simon özvegyéé lett.
1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.
1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.
1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.
1520-ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.
A község régi urai a Báhoryak óta a 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.
Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.
A helység története
Az első dokumentumfilmes tanúsítványOşvareu falura utal, és 1215-re nyúlik vissza. 1226-ban a falu Vasvari néven szerepel, amikor az idők folyamán eltűnt Salamus falut is említik, amely valahol a falu északkeleti részén található. Botiz. Botiz városát 1364-ben dokumentálják. Ugyancsak ebben az évben történik meg a Botiz és Oşvareu közötti határ első áttelepítése választott bírák előtt. Az osvári határt 1336-ban telepítették újra, amikor Vasváry Tamásé volt. Botiz és Oşvareu között az évszázadok során több határszabályozás is volt. Botiz számára emlékeztetünk arra, hogy edénytöredékek a római korból, kb. Krisztus utáni II-IV., amely a szabad dákokhoz tartozó település létezését jelzi itt. A középkorban a terület a város fennhatósága alá tartozott, amely egy 1715. augusztus 11-én kelt dokumentumból kiderül, hogy Hodisától Miculáig húzódott, hossza 4 német mérföld, szélessége 1 mérföld. Egy német postai mérföld 7,5-7,6 km-nek felelt meg.
117 ház, 753 lakosa van, a terület 1366 ház. A városnak volt postája és vasútállomása Botizban, a távírót pedig Szatmárnémeti veszi körül.
Botiz város történetéből több momentum is jelentős: ♦ 1338 – a Medieş uradalomból származó magyar és román jobbágyok lázadása, amikor a lázadók megrohamozták a 0șvareu-birtokot és több cselédet megöltek, magukkal vitték a birtok tulajdonosát is; ♦ 1546-1552 – a reformátor, Batizi András, egykori wittembergi főiskolai hallgató jelenléte jelentős a közösség életében; ♦ 1672 – szeptember 20. a botizi csata Caesar hadserege és a helyiek között zajlik. Ebben az eseményben 50 fiatal vesztette életét, és eltemették őket a helyi temetőben; ♦ 1817 – az emelkedő árak és az éhínség éve, amikor a szegény emberek haltak; ♦ 1858 – tűz pusztított Botiz faluban; ♦ 1919 – Botizban az első háztartási szövetkezet megalakulásának éve; ♦ 1923 – az agrárreform végrehajtásának éve, amikor Botizban 120 családot kisajátítottak.
Figyelmet érdemelnek Botiz helység személyiségei , mint például: ♦ Vasvary Vitus (XIV. század), Nyitrai – Szlovákia püspöke, Károly Róbert király udvarának egykori káplánja. ♦ Batizi András (XVI. század), tanár, későbbi reformátor pap, volt wittembergi diák. ♦ Anderco-kölcsön, polgármester, a Román Nemzeti Tanács tagja. ♦ John Marcu (19. századi szent) a szatmárnémeti Mihai Eminescu Főiskola román nyelvtanára. ♦ Vasile Mureşan – a kolozsvári Gheorghe Dima konzervatórium egyetemi tanára, a Kolozsvári Magyar Opera karmestere. ♦ Anderco Aurel – a Kolozsvári Egyetem egyetemi tanára, a kolozsvári klinika vezetője. ♦ Silaghi-kölcsön – egyetemi tanár a kolozsvári egyetemen.
Néhány tanulságos mozzanatot említünk néhány személyről: ♦ Anderco Gheorghe (1884-1935) 1884. november 28-án született Botiz városában. Alapfokú tanulmányait szülővárosában, középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben és Nagyváradon végezte, ahol érettségit szerzett. 2 évig a Budapesti Tudományegyetem Irodalmi Karának hallgatója, majd a Gherlai Teológiai Akadémiára jár. 1909-ben szentelték fel, egy évvel később segédpap lett Bixadban, majd a címzetes pap halála után 1934-ig nevezték ki plébánosnak. Tisztelet jeléül közvetlenül a biksádi templom udvarában van eltemetve. munkájáért, valamint azért, hogy ezt az imahelyet romokból helyreállítsa és felújítsa. ♦ Anderco Stefan(1906-1989) – jogász és politikus, volt szatmári prefektus, Ştefan Anderco 1906. január 7-én született a Szatmár megyei Botiz városában, a Petru Anderco és Maria Selmenczi család öt gyermekének egyikeként. Iskolái első 5 évét a Botiz Iskolában töltötte, ezt követően a Szatmárnémeti Királyi Görögkatolikus Gimnáziumba íratták be, majd 1919-ben átment a „Mihai Eminescu” Gimnáziumba, ahol 1924-ben érettségizett. 1925-től a kolozsvári Állam- és Jogtudományi Karon vett részt a kurzusokon, egyúttal a botizi városházán hivatalnokként dolgozott, 1931-től jogi doktora lesz, és a szatmárnémeti ügyvédi kamarában tevékenykedik. 1913-ban csatlakozik a PNT-hez, 1944-ben a megye elöljárójává nevezik ki, a PNT utolsó vezetőjeként, aki ilyen tisztséget töltött be.1945-ig töltötte be ezt a tisztséget. ♦ Mark Johna helység másik személyisége, akiről kevés adatot ismerünk. Botizban született, 1857-ben szentelték pappá, segédpap volt a Gherla görög-katolikus egyházmegyéhez tartozó szatmárnémeti plébánián, majd papként és esperesként jelent meg. A Sătmarului megyei értelmiségiek román nyelvi és helyesírási konferenciájának kezdeményezőjeként és szervezőjeként emelkedett ki. 1881-ben részt vett a Román Nemzeti Párt Nagyszebeni Konferenciáján, ahol többek között elhatározták, hogy a nyugati közvéleménynek, az erdélyi románok kívánságait is magában foglaló „Emlékművet” fogalmaznak meg. következetesen harcos egyetlen saját rítusú román egyházért, ennek értelmében kiadja az 1883-ban Szatmárnémetiben kinyomtatott „Romániai egyház” című művet. Kihal, ♦ Tamaş Pompiliu – pap és politikus, 1878. január 7-én született Popeşti városában. Botizi jelenlétére 1915-ben került sor, papi tevékenysége során botizi plébániáját tartották a megye legnagyobb és legnépszerűbb plébániájának. Főesperes volt, a PNR, később a PNT tagja, 1918. december 1-jén részt vett a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésen is.