Vetés falu Romániában, Szatmár megyében, Vetiș központja.
Vetés (Vetis) Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján található település.
Az Árpád-kor eleje óta lakott település nevét már az 1200-as évektől említették az oklevelekben: Nevét 1332-ben Vetes, 1435-ben Wethes1459-ben Vethes -ként írták.
Az 1200-as évek elején Kristóf comes a nagyváradi egyháznak hagyta.
A település 1241-ben, a Tatárjárás-kor elpusztult, később V. István király, IV. Béla király fia 1266-ban a Kaplon nembeli „ördög” Simon comesnek, a Vetéssy család ősének ajándékozta.
1312-ben iktatták be itt „zonga” Pétert a Vetéssy család megalapítóját és Endus fiait örökségükbe.
1325-ben már csak Péter fiai vannak Vetés falu birtokosául nevezve.
1366-ban a Vetéssy család tagjai vannak birtokosául megnevezve. Egyedül az övék maradt egészen a 19. század elejéig.
1459-ben Vetéssy Miklós a Szamos-on hídra, révre és révbér szedésére nyert szabadalmat.
1612-ben Kaszás Bálint is kap itt részt egy Szamoson levő malommal.
1616-ban Pethő István szintén malmot kap itt adományba.
1625-ben Kökényesdi Péter – bár a Vetésiek ellentmondanak – is részt kap itt. Majd ugyanő Vetéssy lányt vett feleségül, s leányai (Szilágyi Ferencné és Dolhai Pálné) leánynegyedet kaptak a Vetéssy birtokból.
1703 augusztus 28-án II. Rákóczi Ferenc kuruc seregei a mai falu „Gorzás” nevű határrészében táboroztak. A szatmári várat ostromló hadsereg vetési táborában fogalmazta meg Rákóczi a híres vetési pátenst, melynek fő motívuma a jobbágyok felszabadítása volt.[2]
1769-ben a Vetéssy család leányági rokonai és birtokos társai a Bottka, Szentlászlay, Szerdahelyi, Uray, Szigethy, Muray, Berey, Sződényi, Zálog és Nagy családok.
1810-ben a fentieken kívül még több család: a Bagossy, Darvay, Pálóczy Horváth, Markocsán, Korda, Kerekes, gróf Teleki, Bakay, Kállay, Várday, Kengyel, Patay, Mátay Uszkay, Elek, Kelemen, és Korchma családok voltak itt birtokosok, de később még a gróf Eszterházyaknak, Nemes és Sántha családok is.
A 20. század elején Szerdahelyi Ágostonnak, Papolczy Gyulának, és Szent-Iványi Zoltánnak van itt nagyobb birtoka.
Vetés határába esetek egykor Gyülevész, Gelénes és Almás elpuszt falvak is.
