Ököritófülpös nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.
A mai település három falu összeolvadásából keletkezett, ezért a történetüket külön-külön célszerű áttekinteni.
Ököritó[szerkesztés]
Ököritó nevét a cégényi monostor határjárásakor említik először az oklevelekben, mint Tyukod határának részét. Nevét ekkor ad Ocokur (Ökör), …de campo Ekewr (Ökörmezö) alakban írták. A falu a 13. században keletkezett a Szente-Mágócs nemzetség egyik ősének, Kölcse ispán telepítő akciójának eredményeként. Kölcse ispán egyik utóda Máté fia Dénes Károly Róbert idejében összeesküvés gyanúja okán, hűtlenség miatt elvesztette a birtokait[3], de 1344-ben hosszas per után, Máté fia Dénes fiai Ököritó falut is visszakapták Nagy Lajos királytól.[4][5] A 15. században a falunak egy melléktelepülése is kialakult, amelyeket egymástól Alsó- és Felső-, később Ó- és Új- jelzőkkel különítettek el.
A két településrész kialakulása után röviddel mindkettő – fejváltságképpen – a Domahidy családhoz került, és hosszas pereskedés után a családé is maradt. Az eredeti Ököritó település nem sokkal élte túl a birtokosváltást, 1373-ban már mint népességétől elhagyott birtokot említik a testvérfalu mellett.
1399-ben a Domahidyek mellett a Csaholyiaké lett a falu fele része, majd 1423-ban a Báthori-család is részt kaptak benne. 1449-ben a Domahidy családbeliek új királyi adományt kaptak itteni birtokukra.
1580-ban Báthori Miklós zálogbirtoka lett, aki a szinéri uradalomhoz csatolta, a birtok még 1592-ben is oda tartozott.
A faluban később több család is részbirtokot szerzett. 1945 előtt a báró Uray, Kende és Németh családok voltak a fő birtokosai. A falu a 17. század zűrzavarai és a pestisjárvány miatt majdnem kipusztult.
A falu viszonylagos fejlettségére utal, hogy a 20. század elején a településnek már cserép- és betongyára, gőzmalma, körjegyzősége és postahivatala is volt.
Francia újság illusztrációja az 1910. március 27-én Ököritófülpösön bekövetkezett tragédiáról
A falu egyik leggyászosabb eseménye, az ököritói tűzvész tragédiája országos, sőt egy időre világhírűvé is tette a település nevét: 1910. március 27-én, húsvétkor, egy, a Fő utcán álló csűrben – amely a fuvarosok állomáshelyéül szolgált a Nyírbátor–Szatmárnémeti útvonalon – bált rendeztek. Késő éjjel a helyszínen – ahol még egy előző évi rendezvény díszítéséül szolgáló száraz gallyak, levelek és más éghető anyagok is nagy számban voltak – tűz keletkezett, és az elharapódzó lángok között, nem kis részben a nagy pánik folytán is 312 helybeli és környékbeli lakos lelte halálát. A tömeges halálozás fő okai között szerepelt, hogy a csűr három ajtaja közül a két nagyobbat bezárták, hogy ily módon tartsák távol a nem fizető vendégeket. Móricz Zsigmondnak a tűzvészről írt Ököritó című tanulmánya a Nyugat 1910. április 16-i számában jelent meg[6], később pedig A fáklya című regényében is megörökítette a tragédiát. A szomorú eseményre a csűr helyén álló parkban emlékoszlop emlékeztet.
Az Ecsedi-láp szélére épült település sokat szenvedett a Szamos és a Kraszna árvizeitől, a Szamos miatt többször költözött új helyre. A legutóbbi nagy árvíz 1970-ben öntötte el a falut.
