Lázári (románul Lazuri) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 7 km-re.
Az első írásos említés 1245-ből való, „Lazar” névvel, ami az 1261-es években már „Lazar Birtok”-ra változott. Már az Árpád-korban is létező település volt, mely a tatárjáráskor elpusztult. Nevét a falut újra benépesítő Lázár nemestől nyerte 1245-ben. 1332-ben már „Lazaar, Lazar”-nak írják a nevét.
1341-ben perben állt Németi városával, mert Lázár Jánostól el akarnak venni két ekényi földet. Ebben az okiratban két helynevet is megemlítenek: az Ér nevű folyót és a Kuczer falut (elpusztult, Lázári és Pete között lehetett).
A XIII. Században a Káta nemzetség Lázári ágának birtoka volt, majd később ezek leszármazottai, a Lázáry, Vasváry, Csarnavoday, Surányi családok birtokolják.Ezt követően több család is birtokot szerez benne.
A XV. században a Lázári család után a rokon Csarnavoday család örökölte a birokot, de mellette 1449-ben Szepessy Péter és Szepessy István is kapnak részt.
1459-ben a Csaholyaiak is szerepelnek, akik zálogba adják részüket a Parlagiaknak.
1493-ban beiktatják a Szepessy családot. Ugyanebben az évben Csarnavoday Egyed a maga részét Matucsinay Miklósnak 400 arany forint ellenében zálogosítja.
Az ezt követő években a Csarnavoday család kihal. Tárkányi László Derecsényi Péter, Ártándi Tamás és Vetési Márton kapták meg a birtokot. 1526-ban Anarcsy Péter szerez benne részt.
Zapolya János király 1527-ben Lázárit a vele szomszédos Németi városának adományozta. 1593-ban Felsőpulyai Bükk Farkas nevét is megemlítik mint résztulajdonos. Később, 1625-ben Lónyai János birtokolta. Rajta kívül 1651-1652 években Csalay László, a Kállay lányok és Lónyai Zsigmond is részt kaptak a birtokban. 1696-ban a szatmári várhoz tartozott.
A XVII. Század végen, 1684-ben Szatmár megye főispánja Károlyi László is részbirtokos a faluban. Ugyanebben a században a jezsuitáknak is volt telkük Lázáriban, ahol rendházat és kápolnát építettek, de tartozott a szatmári várhoz is. Később az Eötvös, Nagy, Lengyel családok voltak legjelentősebb birtokosai.
A XVIII. Században az Eötvös, Nagy, Daróczy, Szerdahelyi és Becsky családok birtokolják a területet. 1800-1850 az Eötvös család kihal. Őket követi Nagy Károly, Nagy Elek, Nagy Pál, Nagy András és Daróczy Zsigmond és Csűry Antal.
A XX. század elején Nagy Béla földbirtokos tulajdonában van a legnagyobb földterület, akinek az udvarháza ma is létezik a faluban. Mellette Lengyel Endre és Lengyel Alajos is birtokolnak területet.
Nagy Béla kúriájában nagybecsű, igen értékes festmények voltak, melyeknek hollétét a történelem viharos eseményei következtében mai napig homály fedi. Pár évig mint orvosi rendelő szolgált az épület, napjainkra azonban újra lakják az egykori Nagy Béla birtokot, jogtalanul több cigány és nem cigány család bitorolja. Az épület persze igen rossz állapotban van, mivel tulajdonát senkinek sem képezi, senki nem törődik a sorsával, esetleg felújításával, annak megőrzésével, csak kihasználásával.
Lázári határához tartoznak a Daróczy Horváth, Kanizsai, Lengyel, Luby és Téglaszín tanyák, melyeknek nevei mai napig használatos a mező adott részeinek megnevezésekor.
