Rozsály már az ősidők óta lakott helynek számít. A bronzkorban itt öntőműhely volt, melynek maradványai, s bronzfegyverek is előkerültek itt a földből. 1332-es adatok szerint itt már község volt, és a pápai tizedszedők jegyzékében Rosal írásmóddal szerepel.
A 15. században két Rozsály volt, nevüket Kisrosal és Naghrosal alakban írták. Nagyrozsály a Gutkeled nemzetség-ből származó Rosályi Kún családbeliek ősi birtoka, már 1291-ben is az övék volt. Kisrozsály a 15. században az Atyai és Gacsályi családoké, de később ez is a Rosályi Kún családé lett.
Az uradalom központját, Rozsályt a 16. század végén már a rokon Kusalyi Jakcsokkal együtt bírták.1445-ben a hatalmas rozsályi uradalom már 50 településből állt, a tőle több mint 50 km-re levő Csaholy (Nyírcsaholy), Zalka (Mátészalka), Jármi, Jánosi (Kántorjánosi) és Hodász is hozzá tartozott. 1562-ben, mikor a török Szatmárt ostromolta, a környék urai Rozsályra menekültek. A török sereg a rozsályi várkastélyt is megostromolta, de az Egerből jött védősereg megmentette a felprédálástól. 1564-ben János Zsigmond Ecsed (Nagyecsed) ostromára menvén útba ejtette és elfoglalta.
A rozsályi uradalom mindaddig a Kúnoké maradt, míg Kún István főispánban – aki feleségétől Széchy Máriától elvált – ki nem halt. Ekkor leányágon a Maróthy családé lett, s mint vér szerinti rokonok még a Barkóczy, a Sennyei, a Ghillányi, a Vécsey és a gróf Majláth családok örököltek részeket. A 18. században és a 19. században a Lónyay család, a Surányi család, a Becsky család, az Ujhelyi, a Pogány és Rhédey családok is birtokosai lettek. 1878-ig a Maróthyak voltak a fő birtokosai, ekkor az Isaák család (Isaák Dezső) vette meg, s a régi Kún-kastélyt, melyet 1669-ben Karl von Strassaldo leromboltatott, felújíttatta, azonban a kastély később egy tűzvész alkalmával leégett. A 20. század elején birtokosa Isaák Elemér volt.
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a privatizálás mellett nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt, melyet a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítvány kezelésébe került. Ennek révén a település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő venyige-bálázó alkalmazásával.[3
