Tisztaberek község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A megye keleti részén, a Szatmári-síkságon fekszik, mindössze néhány kilométerre a magyar-ukrán-román hármashatártól.
Szomszédai: észak felől Botpalád, kelet felől Kishódos, dél felől Rozsály, délnyugat felől Gacsály, nyugat felől pedig Túrricse. Külterületei messze elnyúlnak északra a lakott területeitől, így északnyugat felől határos még Csaholccal és Sonkáddal is.
Legközelebbi szomszédja Túrricse mintegy 3-4 kilométerre; a környék más települései közül Rozsály 5, Méhtelek 9,5, Zajta 11, Gacsály 8, Császló pedig 12,5 kilométer távolságra található.
A település nevét az oklevelek 1332-ben említik először, ekkor Chyzaberug-nak, 1342-ben Thyzthaberuk, 1470-ben Thyzthaberek, 1486-ban Berek alakban írták.
A 14. század elején már egyházas hely volt.
1352-ben Tibai Mihály fia István vette zálogba rokonainak, Péter és Tamás mesternek birtokát 200 gyráért.
1393-ban Balk és Drágh perlekedtek Tisztaberek miatt a meggyesi bán fiaival.
1424-ben és 1470-ben a Drágfiak osztoznak meg rajta. A Drágfiakon kívül birtokos volt még itt a Gachály család,
1437-ben, s 1470-ben a Csató család is birtokos volt itt.
A 15. században a településnek pálos kolostora is volt, melynek a patrónusai a Drágfi család tagjai voltak.
Tisztaberek 1486-ban már a Szatmári vár-hoz tartozott.
A 18. század elején a Gyulafiaké volt, majd utánuk házasság útján a Tarpay Gergelyé lett, aki II. Rákóczi Ferencet követte a bujdosásba, ekkor a Rhédeyek kapták meg, de mellettük a Kecskés és Vasadi családoknak is volt itt birtokuk.
Az 1900-as évek elején nagyobb birtoka van a településen Szoboszlay Sándornak, Dely Imrének és Fogarassy Zsigmondnak is.
