Szatmárhegy

Szatmárhegy település Romániában, Szatmár megyében.

Szatmárnémetitől délre, Erdőd keleti szomszédjában fekvő település.

Szatmárhegy nevét a XIII. században már említették, mint a Szatmárhoz tartozó szőlőhegyet.

1703-ban a Rákóczi-szabadságharc idején a Szatmárnémeti körül folyó kuruc–labanc csatározások alatt felégetett város lakossága ide menekült, és itt a szőlőhegyeken húzódott meg. A lakosságból sokan a harcok elmúlta után végleg itt telepedtek le, nem költöztek vissza Szatmárra.

A XVIII. század elején aztán a megszaporodott lakosságú Szatmárhegyet önálló településsé nyilvánították.

A lakosság száma a szabadságharc után Károlyi birtokká lett Erdőd sváb telepítésekor tovább növekedett, ugyanis az erdődi magyar lakosság egyrésze is ide telepedett át.

A második világháború idején, 1944-ben Szatmárnémeti bombázásakor a lakosság egy része ismét ide menekült, és később ide is telepedett.

A több kisebb-nagyobb dombra épült Szatmárhegy mindig híres volt szőlő- és gyümölcstermesztéséről, és máig sok szatmári család épít itt nyaralót magának.

A 2002-es népszámlálási adatok alapján a falunak ekkor már 2059 lakosa volt. Szatmárhegy mára már községközpont is, melyhez több település: Résztelek, Csonkaitanya, Meddes és Tyirákpuszta is hozzá tartozik.