Császló község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.
Császló Magyarország legkeletebbi szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye aprófalvas térségében, a Szatmári-síkon fekszik. Távolsága Budapesttől közúton 321, Nyíregyházától 93 kilométer.
Szomszédai: északkelet felől Gacsály, dél felől Csengersima, délnyugat felől Csegöld, nyugat felől Jánkmajtis, észak-északnyugat felől pedig Kisnamény.
Az Árpád-kori falvak szerkezetét, így Császlóét is alapvetően meghatározta természeti környezete. Általában állóvíz vagy vízfolyás közelében, de árvízmentes magaslaton létesültek.
A település és környéke ősidők óta lakott hely, környékén egy földvár maradványai láthatók. Ásatási leletek alapján a településen lévő monostor már az 1241-es tatárjárás előtt állt, a Káta nemzetség építtette, az 1150-es évek környékén épülhetett a bencés monostor.[3]
A falu neve először II. András király egyik adománylevelében(1231) szerepel Chaslou néven, aztán 1235-ben Chazlo, majd Chazlomonostora formában, 1447-ben pedig Chaslo alakban bukkan fel az okiratokban.
1378-ban a Csarnavoday családé, 1447-ben a Vetési családot iktatták birtokába. 1449-ben a Csarnavodayak révén birtokot kaptak itt Szepessy Péter és István.
Az 1520-as években Nádasdy Mátyás nemesi kúriája állhatott a ma is élő, mintegy 450 évesnek tartott somfa környékén. A 16. században a Szenyesyek szerezték meg: Szenyesy Lukácsé és Szenyesy István fiaié 1552-ben. A 17. században a Ramocsa, Kámondy és Zinnyérváraljai Horváth család birtoka. Egy 1675-ös összeíráson Császlóban, mely akkor Serédy Benedek birtok, nemesi kúriát, szőlőbirtokot, malmot jegyeztek fel.
A faluból származik a nagykárolyi boszorkányperben 1745-ben boszorkányság vádjával – 18 tanú vallomása alapján – megégetett Rekettye Pila és Varga Anna.
1761-ben a településen tartották a megyegyűlést.
A 18–19. században a Rápolty, Maróthy Nagy, Mátay, Tolnay, Gencsy, Vetéssy és Jármy családoké.
20. század
A 20. század elején báró Vécsey Aurélnak volt itt nagyobb birtoka.
A bevonuló Vörös Hadsereg 1944-ben a falu több lakóját is a Szovjetunióba internálta. A második világháború után a falu több jelentős épülete is tönkrement, ezeket lebontották, a parkok fáit kivágták.