Egri (románul: Agriș) falu Romániában, Szatmár megyében.
A 7. században a Tisza-alföldre szlávok települtek. Egri határát és környékét égererdők borították. Századokkal később, II. Géza (1141-1162) idejében is telepedtek le szlávok az addig csaknem lakatlan tájakon. Ilyen lehetett Egri környéke is. Termővé tették a földeket és falvakat teremtettek. A szlávok jelenlétére utalnak a Piskáros, Szomoga és Dobréhát helynevek.
„A magyarság e vármegyét a honfoglaláskor nem szállta meg. Akkoriban ez a terület az országos gyepű előtt maradt és települések mindaddig nem alakultak ki rajta, míg nem kezdték el betelepíteni a magyarság által a XII. és XIII. századok fordulóján.” (Fábián Sándor 1939, 78.)
A tatárjárás következtében részben megfogyatkozott településeket találhatunk e vidéken. De a Káta, Hontpázmány és Gutkeled nemzetségek a településeket megújították s néhány évtized alatt még számos új településnek is megvetették az alapját.
A 13. században e vidéken (a Tisza déli vidékén és a Számosháton) ún. kisnemesi falvak jelentek meg, éppen a lakatlan székek foglalására törekvő kirajzásoknak köszönhetően. Számos szabad kisbirtokos elem sodródott e vidékre. Kezdetben csupán egy családi udvarházról beszélhetünk, majd fokozatosan elterebélyesedtek és megteltek. A Mikola (Nikola) család létrehozta Mikolát, majd egyik águk Egrit, felváltva az eredeti birtokost, Túrterebest pedig a Perényi család fejleszti mezővárossá a középkorban.
Egri esetében hat-nyolc emberöltő elteltével a kisnemesi családok száma megnövekedett. Vérségi osztódással egyre keskenyebb szeletekre szakadt a település és vele együtt az ősi örökség.
A 12. századtól Egri a szatmári várhoz tartozhatott. „Zothmart a várával együtt Árpád magyarjai már itt találták. Gizella királyné (Szent István hitvese) németeket telepített ide, innen a Németi neve. A városkát a telepesek építették.” (Muhi Sándor 2003, 100.)
Az első írott dokumentum Egrire vonatkozóan 1216-ból való: II. András adománylevele Merc (Merle?) grófnak, amelynek egy részletét idézzük is, hogy említésre kerüljenek az Egrivel szomszédos települések is.
„Az első határjel kezdődik kelet felől a Túr folyónál Raphael malma mellett …Onnan elindulván északnak a régi híd mellett érkezik a németek határáig, ahonnan megy Égeri/Egri mellett. onnan elindulván …tövisek között van a széle a fent említett Raphael komisz földjével és onnan Egri marad Nikola (Nichola) birtoka, ahonnan irányul nyugat felé …egyenesen az út mentén, amely Berche (Bere?) felé megy Terebes irányába …érkezik a Túr vizéhez, ahol készült egy határdomb.” (Szirmai Szirmay Antal, 1810) A fenti dokumentum szerint tehát 1216-ban Egri mint településnév szerepel. A Szirmay-dokumentum (latinból fordított adománylevél) szerint valószínűleg egy Pothena nevű volt a település első birtokosa. Gellért Sándor szerint az előbb említett Pothenának a földiéből szerezett birtokot a mikolai Mikola család. A későbbiekben bekövetkezett családi viszály miatt a Pothena birtokára áttelepült és az Egri nevet felvett mikolaiak lettek a falu megalapítói. Természetesen felvették az Egry nevet. Mindez már a 13. század végén, a 14. század elején történt. Maksai (1940) szerint is „ez a falu lett az Egry család ősi, névadó birtoka. Nevét már a 14. században is úgy írták, mint ma.”
A következő századokban sok viszály volt (1366: elzálogosítás, 1374, 1423: a határ megjáratása) az Egryek és a szomszédos települések birtokosai között. Az Egry család nem sokáig bírt a nagybirtok fenntartásával, mert 1550-ben új név (1550-ben Perényi Jó Demeter özvegye is részt kap itt.) új család jelenik meg Egri történelmében, miután az Egryek kezdték eladogatni birtokaikat.
A mohácsi vészt követően a rohamosan előretörő török hódítások határvidékké alakították Szatmár vármegyét. A 16. század közepétől – János Zsigmond és Báthoriak idején – a történelmi Szatmár vármegye katonai, politikai jelentősége, földrajzi helyzete folytán hatalmi harcok célpontjává vált és többször is gazdát cserélt. Új család jelenik meg a településen: Szirmay György és Szirmay Ferenc, majd 1614-től Salgay Bálint lánya, Katalin, Perényi Gábor felesége. A krónikás Szirmay Antal is rokon az előbb említett Szirmayakkal.
Az alábbi nemes és kisnemes családok osztoztak a településhez tartozó birtokokon: Egry, Szirmay, Szerdahelyi, Uray, Korda, Császy, Szilágyi, Csűry, Szigeti, Udvarhelyi, Sepsy, Magoss, Kádár és Kallós.
1822-ben itt tartották azt a nevezetes gyűlést, amely a Szatmár vármegyei egyházmegyék területét rendezte.
Az 1800-as évekig a falunak tiszta magyar lakossága volt, a földesurak ekkor kezdtek ide tót és román lakosokat telepíteni.
Régi helynevei közül az 1800-as évek elején jegyezték fel az alábbi figyelmet érdemlő nevű dűlőket:Ördöngős, Akasztófa sorja.
Descarca doc: Ghid de bune practici organizare evenimente-Agriș
