Tiszabökény (ukránul: Тисобикень [Tiszobikeny], korábban Бобове [Bobove]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Nagyszőlőstől 20 km-re délnyugatra, Beregszásztól 25 km-re délkeletre a Tisza bal partján fekszik. 1971-ben Tiszafarkasfalvával egyesítették, korábban Tiszapéterfalvához tartozott. Tiszabökény jelenleg még négy faluval egyetemben – Forgolány, Tivadar, Tiszafarkasfalva, Péterfalva – a Péterfalvai Polgármesteri Hivatal közigazgatása alá tartozik. Lakosainak száma összesen 5200 körüli a friss adatok szerint.
A falu nevét 1230-ban Buken néven említette először oklevél. A falu a Tiszahát egyik legrégibbnek tartott települése, melyet az írásos adatok elsőként említettek Ugocsa megye kisnemesi falvai közül. 1230-ban Farkas nevű szerviense kapott itt földet II. András királytól. A Farkas család a Bökényi családdal állt rokonságban, és ő volt Farkasfalva alapítója is.
A 15. században a falu birtokosai a Bökényiek voltak, majd a Bay család birtoka lett a falu.
A falut 1717-ben a tatárok pusztították el, ezután ruszinokkal telepítették be.
Fényes Elek leírása 1851-ből: „Bökény, magyar falu, Bereg-Ugocsa vármegyében, közel a Tiszához, 64 római, 292 görögkatolikus, 186 református, 11 zsidó lakja, református és görögkatolikus anyatemplommal, fekete termékeny határral. Erdeje nincs, csak bokros helyei… Út. p. Nagy-Szőlős.”
A 19. században kolerajárvány pusztított.
1910-ben 866, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott 2600 lakosából 2550 magyar nemzetiségű.