2005-ben megszületik az igény arra, hogy kicsi gyermekeink számára lehetőséget teremtsünk a népi hagyományokkal való találkozásra. De mi is az a népi hagyomány? Elképzelésünk szerint mindaz a szerves tudás és műveltség a világról, ami apáról fiúra, anyákról lányaikra öröklődött évszázadokon, ezredeken keresztül, s az ember boldogulását segítette egykor, egy természetközeli, emberi világban.
A 2006-os hivatalos bejegyzést követően a Partiumi Magyar Napokon mutatkoztunk be: kézműves vásárt, mesterségbemutatókat, kézműves foglalkozásokat szerveztünk, így született meg a Partiumi Mesterségek Utcája. Ezt követően vállaltuk fel ünnepi vásáraink rendszeres megszervezését. Mindeközben hagyományőrző kézműves foglalkozásokat tartottunk iskolákban, óvodákban, táborokban, vidéken és városon, különböző rendezvényeken.
A Fonóház
Régi álmunk volt egy állandó hely, az ún. Fonó-Ház létrehozása, mert úgy gondoljuk, hogy napjainkban is szükség van egy olyan, a XX. század elején még működő fonókhoz hasonló közösségformáló térre, ahol a közös tevékenységeken keresztül alkalom nyílik megismerni gyökereinket, az alkotás örömét, néphagyományaink aktualitását. Ez a közösségi tér 2010-ben született meg és működik napjainkban is, rendszeres műhelyekkel és színes programokkal.
Tanulóévek sok munkával
2015-2020
A következő években az elvetett mag kicsírázott, szárba szökkent, sőt, terebélyes fává cseperedett, tengernyi virággal. A Fonó-Ház – és maga az Aranykapu – növekedett, fejlődött, programjaink egyre bővültek, színesedtek. Házunk táján zajlott az élet: egymást követően nyíltak újabb és újabb műhelyek (népzenei, képzőművészeti ill. kézműves, népmesés), táborok követtek táborokat s alkotó heteket a nyári időszakban, mindeközben sorra jártuk Erdély neves fesztiváljait, kézműves bemutatókkal, népi játszókerttel, gyerekek-foglalkozásokkal, vendégül láttunk kézműves mestereket, előadókat, kiállításokat szerveztünk, s nem utolsó sorban ismét felkerekedtünk, hogy mi, oktatók is tovább bővítsük ismereteink tárházát a kézművesség és a magyar műveltség területén.
Úgy éreztük, hogy a lelkesedésünknek, lendületünknek semmi sem szabhat határt… legfeljebb a hely adottságai, hiszen ötleteink tárháza több izgalmas dolgot is rejt még, ezek megvalósításához azonban egy tágasabb, fejlődőképes székhelyre lenne szükségünk, amely hosszútávú otthont biztosíthat a Fonó-Ház közösségformáló programjainak.
Ennek érdekében egy közösségi összefogást kezdeményeztünk…
A jelen …
MÓDSZEREINK
Programjaink elsődleges célja a hagyományok és a természet iránti gyermekkori fogékonyság megalapozása, múltunk értékeinek, szerves magyar műveltségünknek átörökítése, éltetése.
Néphagyományőrző tevékenységeinket egy jól felépített, évszázadokon át bevált rendszer, nevezetesen az évkör jeles napjai, ünnepei szerint csoportosítjuk, mely az egyes tevékenységeket tartalmilag és időrendileg egységes keretbe foglalja, áttekinthetővé teszi. A néphagyomány azokat a napokat tartja jeles napoknak, amelyek valamilyen hozzájuk kötődő szokás vagy hiedelem miatt kiemelkednek a mindennapok életéből. Így tehát az évkör legfontosabb ünnepeit, jeles napjait – a kalendáriumot – körbejárva szeretnénk végigkísérni, feleleveníteni a természetközelben élő emberek ősi szokásrendszerét, legfontosabb tevékenységeit, ezzel visszaadva a mai kor gyermekeinek egy szeletet a régi idők emberének a világ rendjére vonatkozó természetes tudásából.
Fontosnak tartjuk a még élő hagyományok tanulmányozását, kutatását, átemelését mindennapjainkba, idős, vidéken élő emberek tárgyi és szellemi tudásának feltérképezését és átadását a következő generációk számára.
Ugyanakkor azt is szem előtt tartjuk, hogy a foglalkozásainkon résztvevő gyerekek megtapasztalják a világ dolgainak ok-okozati összefüggését, ezáltal érthetőbbé válik a természet rendje, működése, az, hogy miből mi lesz: hogyan lesz a búzamagból kenyér, kenderből vászon, stb.
Küldetésünk
Meggyőződésünk, hogy a néphagyományőrző, természetközeli szellemben nevelt gyermek érzelmileg gazdagabbá, fogékonyabbá válik, megismeri a múlt értékeivel, a környezettel szembeni felelősséget. A hiteles hagyományápolásnak alapvető feltétele a tapasztalat útján történő ismeretszerzés, a cselekvéssel történő, élmény alapú megtapasztalás. Épp ezért tartjuk fontosnak, hogy a gyermekeknek egy érzelmileg-szellemileg különösen fogékony időszakában (6-14 évesen) lehetőségük legyen a magyar népi kultúra szellemi, tárgyi örökségét testközelből megtapasztalni, újraértelmezni és személyesen is részese lenni az alkotásnak, különös tekintettel a városi környezetben nevelkedő gyermekekre.
