Kisnamény község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Kisnamény nevét az oklevelek a 15. században említik először. A településnek ekkor már egyháza és papja is volt: 1332-ben Barnabás nevű papja 4 garast és 40 dénárt fizetett pápai adóba a fennmaradt adatok alapján. A falu nevét ekkor Nomen-nek írták, 1387-ben Kysnomyn, 1462-ben Namen-nek írták. A település a Matucsinayak ősi birtoka volt. A 14–15. században a Drághfi családnak volt itt…
Kishódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. A megye és az Észak-Alföld legkisebb népességű települése. Kishodós neve először a Váradi Regestrumban – egy tüzesvaspróba kapcsán – tűnt fel; nevét már a 15. században is mai alakjában írták. Az egykori Túr menti összefüggő erdőterületen Hodos valószínűleg a 13. század folyamán keletkezett. A 14. század első felében a Gutkeled nemzetség Tiba-ága észak-szatmári uradalmának a része. A 15. században Kis- és Nagyhódos már két önálló település: míg az utóbbi a Gutkeled-nembeli Gacsályi-rokonság birtoka, Kishódos a Drágffyaké.[4] Valószínűleg…
Kisbábony (Băbești), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. Kisbábony Árpád-kori település. Nevét már 1261-ben említette oklevél p.Babun néven. 1808-ban Babony, Babinec, 1913-ban Kisbábony néven írták. 1910-ben 565 lakosából 553 magyar, 10 román volt. Ebből 51 római katolikus, 35 görögkatolikus, 462 református volt. A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Kisar község az Észak-Alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Ar nevét az oklevelekben 1374-ben említik először, mint a Gutkeled nemzetség-ből származó Kölcsey család-beliek birtokát. 1374-ben még csak egyetlen Ar nevű település volt ismert, s ebből alakulhatott ki, s vált ketté a település Nagyarra és Kisar-ra, mivel a falu 1393-ban már Kysar néven szerepelt az oklevelekben. A 1387-ig a Matucsinayak birtoka volt, de ekkor hűtlenségbe estek, s birtokaikat a Rosályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták. 1391-ben a Szántai…
Kaplony (románul Căpleni, németül Kaplau) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében. Eredetileg a Kaplony nemzetség (Kond vezér második fiának leszármazottai) tulajdona volt. A középkor megpróbáltatásait (tatárjárást, törökdúlásokat) jól bírta a falu, fennmaradása annak köszönhető, hogy az akkor még létező Ecsedi-láp kitűnő búvóhelyet és élelemforrást biztosított lakosainak. Az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc végére a háború és a pestisjárványok miatt teljesen elnéptelenedett ezt a falut is, pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után…
Túrterebes település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján. Nevének előtagja a településen keresztülfolyó Túrra utal, míg szláv eredetű utótagjaának jelentése irtás. Ami azt valószerűsíti, hogy az egykor itt letelepedett lakosság az itteni irtáson építette fel a falut. A település környékét már a paleolitikum idején is lakták, amit a környéken talált e korból származó leletek is igazolnak. Az Árpád-kori eredetű település nevét…
Jánkmajtis község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Jánk és Majtis községek egyesítésével keletkezett. A település neve az oklevelekben 1252-ben tűnik fel először a Jánkkal határos Gerecsény nevű birtokrész említésekor, melyet a Sártiván-Vecse nemzetség poroszlai ága nyert a királytól, azonban azt II. Gyula, a nemzetség beleegyezésével 1253-ban a Gutkeled nemzetség-beli Tibának adta át.[3] Az 1300-as évek elején birtokosa a Jánky család volt. 1315-ben a Barsa (Borsa) nemzetségbeliek birtoka. 1316-ban Károly Róbert a Borsa nemzetség tagjait birtokuktól hűtlenség miatt megfosztotta, és a birtokot Tamás beregi…
Halmi (román nyelven Halmeu) községközpont Romániában, Szatmár megyében. Halmi Árpád-kori település, melynek nevét az oklevelek 1216 és 1220 között már említették. 1217-ben Terra Holmy néven, majd 1218-ban a Váradi Regestrum oklevelében is említve volt neve. 1274-ben Kala Tamás birtoka volt. 1319-ben Károly Róbert király az Ugocsa vármegyéhez és Sasvárhoz tartozó György fia Péter birtokát János fia Tamásnak adományozta. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „112 római, 203 görögkatolikus, 601 református, 150 zsidó lakossal, református anyatemplommal s eklézsiával, zsnagógával, postatisztséggel. Főbirtokos…
Győrtelek község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. A falu nevét 1380-ban említik először: p. Giurtheleke néven. Ekkor már jobbágylakossága is volt. 1333-ban Cháholyi Sebestyén György nevű fiának adta, és nevezte el Gerg-telkének (Leleszi Káptalan). 1399-ben az elpusztult Mácsa lakóinak egy része is ideköltözött. 1452-ben a neve Geregteleke, Gertheleke, Gergthelek, 25 évvel később Gyerthelek volt. Az ebből származó ‘Györtelek’ elnevezés a 19. század közepén módosult a mai hosszú ő-s alakra.[3] Az ecsedi vár szomszédságában…
Szatmárgörbed falu Romániában, Szatmár megye keleti részén, Aranyosmeggyestől északnyugatra. Görbed (Szatmárgörbed) nevét 1411-ben említette először oklevél Gergesmezew néven, mint a Móricz fiak birtokát. 1412-ben Gergesmező, Gergesmezew, Gergewsmezew-nek, 1496-ban Gyerbed-nek írták, s kezdetektől a meggyesi uradalomhoz tartozott. A Meggyesaljai család kihalta után a Báthoryak örökölték, de mellettük még más családoknak is volt itt részbirtoka. 1585-ben Szokoli György birtoka volt, kiről feljegyezték, hogy két malmot kapott a Szamoson, s mellé még részbirtokot is. 1597-ben Losonczi Bánffy…